Október 6.– az aradi vértanúk napja. Ezen a napon a magyarság megemlékezik a szabadságharc hős mártírjairól. A megemlékezés szervezői a 11. osztály tanulói voltak ebben az évben. Egyedül, önerővel a rendezvény 15 fővel való lebonyolítása lehetetlen volt. Segítséget kértünk más osztályoktól, akik szívesen segítettek. Itt mondok köszönetet a 10. és 9.A osztálynak, Ivanik István nyolcadikos és Makula Róbert 7. osztályos tanulóknak. Próbáltuk e szomorú eseményt a díszlettel, zenével és versekkel aláfesteni. Az együttes munka jól sikerült. A nagyszámú közönség figyelemmel követte végig megemlékezésünket, amit a magyar Himnusszal fejeztünk be.

Póvk Ilona, a 11. osztály osztályfőnöke

         

       
      A tanulók élménybeszámolói

Szeptember elején osztályfőnökünk közölte velünk, hogy ebben az évben a mi osztályunknak kell előkészíteni a megemlékezést az aradi vértanúkról. Először nem is tudtuk, hogyan kezdjünk hozzá. Azután fokozatosan jöttek az ötletek a műsorról, a terem díszletéről. A megemlékezéshez az osztályfőnök segítségével bevontuk a 7–10. osztályos tanulókat. Nagyon tetszett nekem, hogy a próbákon közelebb kerültünk egymáshoz, ismerkedtünk. Nekem még nem volt részem színpadon szerepelni más osztályok tanulóival.  Most örültem ennek a közös munkának. Az előadás idején voltak kisebb nyelvbotlások, de az egész jól sikerült, amire a közönség tapsolásából következtetni lehetett.

Szidor Martin, 11. osztályos tanuló

Az én beszámolóm az 1956. október 23-i gyásznapról szól. Ez a nap minden magyar számára ünnep. Ez az időszak a megemlékezésnek az ideje. A mi iskolánkban is megkoszorúztuk a folyosón felállított emléktáblát és műsort készítettünk.

Sok próbán vettünk részt, ami sikert hozott. Mi mind izgultunk az előadás előtt és alatt is. A legfőbb nehézség az volt, hogy a többség nem tudta beleélni magát; nem mindenki tud szerepelni, így mindenki „testhezálló” szerepet kapott.

Az előadásra mindenkinek feketébe kellett öltöznie, és az akkori divatot tükrözve sapkát és sálat viseltünk.

Ez az emléknap szomorú érzéseket váltott ki bennem. Bizonyára örülnünk kell, hogy valakik életüket áldozták fel a következő generáció szabadságáért, viszont szomorú, hogy mi, mit áldozunk fel a saját hazánkért.

2009. október 23-án az iskolánk nagytermében megemlékeztünk az 1956- os forradalomról. A műsor reggel 8:30 perckor kezdődött. Az előadást az osztállyal egy hétig gyakoroltuk. Szerintem a megemlékezés elég jól sikerült, csak néhányan izgultak a szereplésük előtt. A program kb. másfélórás lehetett. Nekem tetszett a szereplés, mert csak egy verset kellett elmondanom.

                                      Szakálas Sándor, 10 osztályos tanuló